A falvak érdekvédelme-MFSZ munkacsomagja

A MANORKA kapacitásépítési programjának keretében a 300 lelkes falu Kultúrotthonában összegyűlt polgármestereket, jegyzőket és helyi érdeklődőket Boza Ferenc polgármester köszöntötte, majd röviden bemutatta a települést. Elmondta, hogy Gyönk város gesztorságával összesen 6 település hozta létre a közös hivatalt. Az ügyintézés a székhelyen történik, Miszlára egy fő ügyintéző jár. A településen 24 fő közfoglalkoztatott dolgozik, burgonya és hagyma, illetve napraforgó és kukoricatermesztéssel. A mezőgazdálkodásnak van hagyománya, ám igen nehézzé teszi a jelentős vadkár az eredményes gazdálkodást, állandó küzdelmük van a gazdáknak a vadásztársaságokkal.

Szabó Gellért ismertette a MANORKA Projekt fontosabb ismérveit, ennek kapcsán tett említést a néhány nappal korábbi Értékelő Munkacsoport ülésén elhangzottakról is, nevezetesen a jövő évi költségvetési törvény tervezetével és az ASP informatikai rendszer országos kiterjesztésével kapcsolatos közös érdekszövetségi fellépés elhatározásáról.

Ezután Üveges Gábor, Hernádszentandrás polgármestere ismertette az általa kezdeményezett, 500 lakos alatti települések összefogását célzó szándék kiváltó motívumait, elképzeléseit (az indító tanácskozás Emlékeztetője alább olvasható). Saját faluja példájából következtetve állapította meg, hogy igen nagy feszültség mutatható ki a természeti és humán adottságaink által kínált lehetőség és a meglévő jelenlegi helyzetünk között. Esetükben ráálltak egy biotermesztési vonalra („Bioszentandrás”), és annak ellenére, hogy HHH besorolású térségben vannak, mégis sikerült kimozdítani a helybélieket a kilátástalanságból. Egy friss kimutatásból látható, hogy az 500 lakos alatti települések lakói (szám szerint 1064 falu) a népességnek csak 2,8 %-át adják ugyan, az ország területének viszont 13,5 %-át fedik le.

Kezdeményezésük a legkisebb települések összefogására irányul azzal a céllal, hogy az önkormányzati érdekszövetségekkel közösen nyár végére egy olyan szakmai érvrendszert és javaslatcsomagot tegyenek a döntéshozók elé, ami megkerülhetetlenné teszi a vidék fejlesztése során a falvak szempontjait. Mindez nélkülöz mindenféle ellenzéki attitűdöt, egyszerűen élni kívánnak a lehetőségeikkel. Szakítani kell azzal az állapottal, hogy a politikai elit csak négyévente vizsgázik, közbe szinte láthatatlan. A mostanában hirdetett önfenntartás nem új találmány, a falusiakat évszázadokon keresztül ez az életszemlélet jellemezte. Ezzel szemben mára oda jutottunk, hogy sem a politikusok, sem mi magunk nem tudjuk a választ arra a kérdésre: mit érünk? Nyugat-európai példák vannak arra, hogy a számunkra sorskérdésként felmerülő gondokhoz képest banális ügyekkel volt kénytelen az ottani nagypolitika foglalkozni egy jó kampány hatására. Legyen témája a politikai diskurzusnak a kistelepülések sorsa! Kétségtelen, hogy vannak körünkben rossz példák, így saját helyzetünket részben önmagunknak is köszönhetjük, de rajtunk áll a jobbítás lehetősége.

Csak egy a kirívó példák közül: miért része az Ország költségvetésének a parlamenti képviselők javadalmazása, ha ugyanezt a falusi polgármesterek nem érdemlik meg?

Az elhangzott felvetésekből:

• Egy most 350 lakosú faluból a legközelebbi városba eljutni autóbusszal havi 30 ezer forintba kerül. Jelenleg 13 hektáron gazdálkodnak a közfoglalkoztatottakkal, ám ez 27 különböző parcellából jön össze. A munka nem hatékony, ráadásul elképesztő bürokráciát követelnek meg a hatóságok. A ’90-es évek előtt a környék településein még legalább 2500 munkahely volt, jelenleg alig 500. Ilyen körülmények között ki lát jövőt magának és családjának falun?
•  A pályázatoknál miért nem teszik lehetővé a kisebb beruházások elindulását? Miért kell egy projektnek legalább 20 millióba kerülnie? Ha adott településen pl. egy napelemes fejlesztés 12 millióból megoldható, miért zárják ki még a pályázás lehetőségét is a magas minimum összeg meghatározásával?
• Bonyolult kapcsolatrendszer köti össze a települések lakóit, az viszont bizonyos, hogy a falusi polgármesterek személyes kapcsolatai közvetlenek a polgárokkal: elismerés és kritika szemtől-szembe. Kétségtelen, hogy a választók közösségét is megilleti a tévedés joga, ám biztosan nem a visszaélések általánosításával kell jellemezni a falusi polgármesterek ténykedését. Nálunk a hivatali ajtó bezárásával nem ér véget a köz szolgálata. A napi teendőink megfelelő formában való közvélemény elé tárása talán érzékelhetővé tenné, mit is érünk valójában – nemcsak a falunk közösségének.
• A TOP forrásainak döntő része kb. 100 városba ömlik. Ezt a jelenlegi politikai és gazdasági erőviszonyok alakították ki. Persze falusiak is juthatnak támogatásokhoz, de meghatározottan csak nagyvárosok számíthatnak jelentős fejlesztési forrásokra. A gazdaságosság és hatékonyság fontos közgazdasági elvek, de legalább ilyen lényeges az időtáv viszonylata: nagyon is lehet kifejezetten káros 10-20 év múlva az, ami most hatékony.
• Szoktuk mondani, hogy a falusi közösségek megmentésében a 24. órában vagyunk, ám azzal nem foglalkozunk mi sem, mi történhet a 24. óra után. Pedig a vidék kiürülésével, parlaggá válásával járó jövő vizionálható. Meg kell találnunk a kormányzati fejlesztési célkitűzések falusiasításának módját: mi sem akarunk mást, minthogy fejlődjön az ország, de ne nélkülünk!
• Érdekes lehetne például a „komaság” felélesztése, ami nem mást jelent, mint egymás önzetlen segítését.

Miszla, 2015. május 27.                                                                    Magyar Faluszövetség