A falvak érdekvédelme-MFSZ munkacsomagja

A Norvég-Magyar önkormányzati együttműködés MANORKA kapacitásépítési programjának keretében az 1.100 lelkes somogyi falu Közösségi házában összegyűlt polgármestereket, jegyzőket és helybéli érdeklődőket Törőcsik Ferencné polgármester köszöntötte. Büszkeséggel említette 8 osztályos iskolájukat, ahol 3 falu gyermekei tanulnak, valamint a Start munkaprogramot, melynek keretében tavaly 120 közfoglalkoztatottat alkalmaztak. Ők jórészt az 1,2 hektáros konyhakertet művelték, ahonnan zöldség-gyümölcs került a közétkeztetésbe.

Szabó Gellért ismertette a MANORKA Projekt fontosabb ismérveit, majd hangsúlyozta a mostani helyszín és a témaválasztás fontosságát. Eddig a falusi önkormányzatok működésének különféle tényezőit, részterületeit érintették az előadók, ezúttal a legkisebb települések létének, jövőjének kérdéskörét boncolgatjuk. Saját adatgyűjtésének eredményeit ismertetve jelezte, hogy Somogy megye az Ország 4. leginkább aprófalvas megyéje, ahol a megye településeinek 46 %-át kitevő 500 lakos alatti 114 faluban él a megyei népesség 10 %-a. A 3. helyen Zala megye áll 12 %-kal (158 falu – a megyei települések 61 %-a), ezt előzi Baranya 13 % (205 falu – a megyei települések 68 %-a), majd Vas megye közel 14 %-kal (132 falu – a megyei települések 61 %-a). Országos viszonylatban 1058 az 500 lakos alatti falvak száma, mintegy 280 ezer lakossal.

Somogy megyében a 230 községből csak 36 rendelkezik 8 osztályos iskolával, további 39-ben legfeljebb 7 osztály van, a falvak kétharmadában pedig nincs helyi oktatás.

Egy tanulmány az aprófalvak jövőbeni kilátásait elemezve olyan „új szűkösségek” kielégítésének lehetséges terepeként említi őket, mint a természet, kultúra, emberség, demokrácia, ami felértékelheti szerepüket. Ehhez azonban politikai döntés, és elsősorban a támogatásokat megpályázni, a fejlesztéseket megvalósítani, és a forrásokat lehívni képes helyi közösség kellene. A már elfogadott fejlesztési koncepciók és a Nemzeti Vidékstratégia ugyanis lehetőségként említik céljaik között a vidék legkisebb településeinek fejlesztését, a megvalósítás azonban kidolgozatlan.

Ezt követően kezdte előadását Fábián Éva, Somogy megye főépítésze, aki bevezetőként jelezte, hogy mindössze egy megyei helyzetkép felvázolására vállalkozik, a lehetséges előremutató irányok megleléséhez csak kérdésekkel tud segíteni. Adatai szerint 22 somogyi faluban nő a népesség, amelyek mind a Balaton, illetve a megyeközpont szomszédságában vannak. Másik tény, hogy 60 faluban a roma lakosság aránya több az országos átlag 3-szorosánál (lásd a dián).

Pongrácz Máté, az MNVH somogyi referenseként egyebek között a vidéki fejlesztési lehetőségek eddigi kihasználásáról, illetve a várható programokról beszélt.

Elhangzott felvetések:

• A helybeliek földhöz jutása döntő fontosságú a megélhetéshez, ez azonban több esetben sem valósult meg a környéken: helyi állami földek bérletét idegenek szerezték meg.
• Az átszervezéssel az iskola „elvált” a falujától, megszűnt a korábbi közvetlen kapcsolat. Pedagógusok, vagy helyi népművelők, helyi kulturális és közösségi rendezvények nélkül aligha beszélhetünk önfenntartó faluközösségről, az új finanszírozás következtében pedig a falvak 90 %-ában nincs szabadon felhasználható bevétel, amiből támogatni lehetne ezeket.
• A falvak népességvesztése már a hatvanas években elkezdődött, amikor a falusi gazda a városban vásárolt, vagy épített magának/gyermekének házat. A saját értékrendünkkel van baj.
• A pályázati önerő alacsony mértéke önmagában még nem jelenti azt, hogy meg is tudja a falu valósítani a projektet. Ha nincs pénz az előfinanszírozáshoz, vagy késik a leigénylés becsődölhet az önkormányzat.
• A vidéki térségek elérhetőségének javításában fontos szerepe lehet az un. Déli autópályának (M9), amelynek Kaposvár-Szekszárd közötti szakasza engedélyezés alatt van, ám a megvalósulás kérdéses, mivel a ’14-20 közötti ciklusban uniós pénz erre aligha szerezhető.
• Az aprófalvak (falvak) sorsának nemzetpolitikai vetületei igazán megérdemelnék, hogy fejlesztésük ne csak országos koncepciókban szerepeljen, de kutatóintézetek, államilag koordinált megyei-térségi irodák segítsék konkrét programok kidolgozását és lebonyolítását.
• A helybeli megélhetési gondok különösen sújtják a vidéki lakosságot. Ezen belül a cigányság által sűrűbben lakott településeken még fokozottabbak a gondok. Ahol nem sikerül az együttélési normákat kialakítani és fenntartani, ott a közbiztonság romlása a szomszédos településeket is a kiüresedés kilátásával nyomasztja, ráadásul eladhatatlanná válnak az ingatlanok.
• A közös hivatalok lecsökkentett létszáma nem teszi lehetővé, hogy a polgármesternek helyi segítői legyenek a pályázatok megírása és lebonyolítása terén. Nem is tud fejlődni a falu.
• A terület alapú támogatásokat differenciálni kellene a kisebbek javára, továbbá adóztatni a földeket, ami legyen saját bevétele a településnek.
• A helyben maradás és boldogulás a mai kor elemi létfeltételeinek híján inkább a „bolond-ság” felvállalásával egyenértékű, pedig az Ország középső részén – így Somogyban is – vannak még a mobiltelefonálástól elzárt falvak a térerő hiánya miatt.

 Az elhangzott előadások letölthetőek innen: http://www.manorka.net/hu/eredmenyek/letoeltheto-dokumentumok-kiadvanyok/

A képek megtekinthetők itt: http://www.manorka.net/gallery/Andocs-2014-04-28/92/

Andocs, 2014. április 28.                                                       Magyar Faluszövetség