Esélyegyenlőség (4-es munkacsomag)

A projekt sok egyéb téma mellett különleges hangsúlyt helyez a nők szerepvállalásának erősítésére a közéletben, valamint azon önkormányzati támogatási lehetőségek felkutatására, amelyek a nők esetében hozzájárulnak a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtéséhez.

A Norvég Önkormányzatok és Regionális Önkormányzatok Szövetsége (KS) részéről Liss Schanke szenior tanácsadó koordinálta a szakmai programot. Elmondta, hogy 1972-ben alakult a szövetség, két korábbi szövetség összeolvadása révén. A szervezet az összes norvég önkormányzatot mint munkáltatót  képviseli a háromoldalú párbeszédek alkalmával az állam, az önkormányzatok és a szakszervezetek között. Fontosnak tartják, hogy az önkormányzati alkalmazottak hogyan élik meg a mindennapjaikat, hogy jól tudják végezni a munkájukat, és jó minőségű szolgáltatásokat nyújtsanak a lakosoknak. Tevékenységi körükben szerepel a jogi tanácsadás, akár bíróságon is képviselik az állami tulajdonú cégnél. A törvény jelenleg is hatályos, az első, negatív reakciók ellenére. Bevezették a „Női jövő” elnevezésű projektet, amely a piaci szférát is célcsoportként kezeli. A tréningprogram az üzleti iskolákkal együttműködve a tehetséges női munkavállalók képzését kívánja megvalósítani.

Ingrid Egeland Thorsnes, az Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció ellenes Ombudsman Hivatalának jogi tanácsadója előadásában elmondta, hogy az ügynökség 2006-ban alakult. Az antidiszkriminációs törvény szabályozza a tevékenységeiket.

Legfőbb feladataik: az esélyegyenlőség és az antidiszkriminációs tevékenységek és gondolkodás erősítése (érdekvédelem, információnyújtás, képzések, párbeszédek szervezése); jogi tanácsadás (telefonon, e-mail-en, személyesen); egyéni panaszok fogadása, törvények betartatása; ENSZ konvenciók monitorozása, nők elleni diszkrimináció monitorozása. Négy osztály működik: kommunikációs, monitoring, adminisztrációs, jogi osztály.

A különféle diszkriminációs területeket négy törvény fedi le, de más törvények is tartalmaznak  diszkrimináció elleni fejezeteket. A törvények  logikai felépítése hasonló. Bármilyen alapú megkülönböztetést tilt a törvény.

Knut Oftung szenior tanácsadó az Esélyegyenlőségi és Diszkrimináció-ellenes  Ombudsman képviseletében tartott prezentációjában rávilágított arra, hogy bár Norvégiában általában minden  adott az esélyegyenlőség témájában,  mégis láthatunk  különbségeket például a munkaerőpiaci szegregáció vagy az időfelhasználás területén. A munka – magánélet egyensúlyának fenntartása  érdekében, több intézkedés van érvényben: ilyen a szülési szabadság – férfiak részére is –, beteggondozási szabadság, szoptatási szünet. Mégis nagyon különbözik a nők és férfiak életmódja. Korábban a nemi szerepekben teljesen kiegészítették egymást. A férfiak inkompetensek voltak bizonyos dolgokban és fordítva. Manapság a nők és a férfiak teljesen más óraszámban dolgoznak. A gondolkodásban is változás történt, a férfi segítő szerepbe került. Mára a férfiak is rendelkeznek bizonyos kompetenciával, ez köszönhető a férfiak szülési szabadságban való részvételének is. Az ombudsmanhoz sok esetben fordulnak édesanyák hátrányos megkülönböztetés miatt, ennek megelőzése miatt is nagyon lényeges, hogy a férfiak is használják a számukra nyújtott lehetőségeket, hogy ne legyen szegregált a munkaerőpiac.

Mette Henriksen Aas, az Önkormányzati Alkalmazottak Országos  Szakszervezetét (Fagforbundet)  és annak tevékenységét mutatta be esélyegyenlőségi aspektusból. A Fagforbundet számos nemzetközi szervezet tagja, 340 ezer tagot számlál, mintegy

20 ezer szakszervezeti vezetővel dolgoznak. Száz különböző szakma képviselteti magát, mindenféle területről: egészségügyben  és idősellátásban tevékenykedők, óvodai és iskolai pedagógusok, kulturális, egyházi dolgozók, a magánszektor  különböző szakemberei, valamint gyakornokok  és diákok is. A tagok 80 százaléka nő.

Norvégiában a foglalkoztatottság igen magas (77% nő, 83% férfi). A szakértő felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy a jóléti szolgáltatások kiterjesztése (idősellátás, gyermekellátás) nagymértékben segítette a nők magas foglalkoztatási arányát, valamint a hölgyek karrier lehetőségét is. Ennek ellenére a norvég munkaerőpiac igen szegregált. Ez megnyilvánul a nők és férfiak által végzett munkatípusok különbözőségében,  a munka mennyiségében, és jelentkezik a fizetésekben is. A nők leginkább a közszférában (idősellátás, gyermekellátás,oktatás stb.), a férfiak leginkább a privát szférában dolgoznak. A közszférában a férfiak technikai jellegű munkát végeznek. A nők a privát szférában főként a szolgáltatási szektorban dolgoznak. A tipikus női munkaköri munkáért kevesebbet fizetnek, mint a tipikusan férfi foglalkozásért, de az ugyanabban a szektorban dolgozók hasonló fizetést kapnak. Azokban a szektorokban, amik tipikusan női szektorok, ott a férfiak általában vezetők.

A szakszervezeti képviselő előadása végén elmondta, hogy a szakszervezet harcol a kikényszerített részmunkaidős foglalkoztatás ellen, nem minden nőnek igénye a részmunkaidős foglalkoztatás. Azt szeretnék elérni, hogy a nők és a férfiak egyaránt önállóan dönthessenek az életükről. Ez csak akkor valósulhat meg, ha anyagilag is függetlenné válnak. Az elmúlt években sikereket értek el a részmunkaidős foglalkoztatás csökkentése ügyében, ez köszönhető a KS-sel közös munkájuknak.

A szakmai nap zárásaként Liss Schanke a nemek közötti esélyegyenlőség norvég törvényi hátterét mutatta be. Előadását azzal kezdte, elengedhetetlen, hogy az esélyegyenlőségi törekvések finanszírozása megoldott legyen. Norvégiában normatív önkormányzati támogatási rendszer működik. A legköltségesebb területek: az óvodáztatás és az idősellátás.

Az óvodáztatási törvény arról szól, hogy az önkormányzat köteles minden gyereknek biztosítani egy óvodai helyet, ezt a jogot bíróságon is meg lehet védeni. Az óvodáztatás díjszabása maximalizálva van, hogy ne legyenek szegregált óvodák (gazdag, szegény). Az országos biztosítási törvény garantálja, hogy 67 éves kor felett minden ember kapjon nyugdíjat.

Shanke kiemelte, hogy az esélyegyenlőségi törekvések monitorozására is nagy hangsúlyt fektetnek. A statisztikai hivatal az önkormányzatoktól begyűjti az esélyegyenlőségre vonatkozó adataikat, így összehasonlíthatóak lesznek a különféle önkormányzatok és a korábbi évek statisztikái. Néhány indikátor a statisztikából: nők-férfiak aránya a részmunkaidős foglalkoztatásban, otthon maradó  apukák aránya, képviselő-testület női aránya, női alkalmazottak aránya a közszférában, a magán szférában és a vezetők között, az oktatásban résztvevők nemek szerinti megoszlása.

Végül, Oslo egyik külső kerületének „jó gyakorlatát” mutatták be. A kerület lakossága negyvenezer fő. A lakosság összetétele: drogproblémával  küzdő fiatalok, bevándorlók, középosztálybeliek.  A menekültek többsége nem beszél nyugati nyelvet, sokan analfabéták. Amennyiben nem sikerül őket integrálni a munkaerőpiacra, nagyon szegények maradnak.Az önkormányzat  célja, hogy elégedettek legyenek a középosztálybeli lakosok, ne költözzenek el, ne jöjjön létre szegregált terület; kulturálisan érdekes környezet alakuljon ki, ehhez elengedhetetlen az önkéntesek bevonása. A marginalizálódás  elkerülése miatt megpróbálják bevonni a menekült  családokat. Komoly képzési program folyik, már az óvodában elkezdik a nyelvi felzárkóztatást (több nyelvet beszélő pedagógusok segítségével), hogy a gyerekek még iskolakezdésig megtanulják megfelelő színvonalon a nyelvet, ne maradjanak

le. A felnőttek részére kapacitás-fejlesztési programokat szerveznek, amelyen ha részt vesznek, akkor juthatnak hozzá a szociális juttatásokhoz. Ez drága program, de felismerték, hogy többe kerülne, ha nem történne meg ilyen módon az integrálás.

Liss Schanke összefoglalójában elmondta, hogy az említett szolgáltatásokat nők és férfiak is igénybe vehetik, de a nőkön keresztül jobban el lehet érni a gyerekeket.

A második napon Liss Schanke rövid köszöntője, valamint a nap szakmai programjának ismertetése után átadta a szót Lisbett Reednek, aki az esélyegyenlőség területén kiemelkedő munkát végző térség képviseletében mutatta  be jó gyakorlatukat.

Lisbet Reed esélyegyenlőségi felelős fő feladata az esélyegyenlőségi tervezés. Meglátása szerint a legfontosabb magának a fogalomnak a meghatározása és tisztázása. Az esélyegyenlőség annyit jelent, hogy minden ember egyenlő jogú állampolgár a társadalmon belül nemtől, kortól, vallástól, hovatartozástól függetlenül.

Agder Norvégia legdélebbi régiója, amelyet két megye alkot, összesen 30 önkormányzat- tal, 292 ezer lakossal. Igazi multikulturális része ez az országnak, hiszen az itt élő emberek 140 ország szülöttei. A régió fővárosai Kris- tiansand és Arendal 86, ezer illetve 44 ezer lakossal. A térségben sok a vállalkozó, a feldolgozóipar jellemző a térségre. Igen konzervatív régiónak számít, az élet minden területén a konzervatív hagyományok jellemzőek. Lisbet Reed példaként említette, nincs ma- gas szintű oktatás, hogy itt a nők többnyire háziasszonyként  tevékenykednek, valamint azt, hogy az egyház Agderben erősebben el- lenzi az azonos neműek házasságát, mint a többi régió. Az esélyegyenlőségi terv készí- tésekor is ez utóbbi téma volt a legnehezebb és legvitatottabb rész.Az országos statisztikai  felmérések szerint ez a régió az eredményekre és az életkörülményekre  vonatkozóan  nagyon gyengén teljesített. 

Az esélyegyenlőség terén  hoszszú ideje csupa negatív adat és szerény életkörülmények szerepeltek. Ennek felismerése motivációt jelentett a változtatásra. Erős kihívás, hogy sok a rokkantnyugdíjas fiatal férfi és nő, nagy a segélyen élők száma, mindez negatív példa a gyermekek előtt. Sok nő részmunkaidőben vagy csökkentett munkaidőben dolgozik. A pártok felismerték, hogy ezt a helyzetet kezelni kell. A regionális feladatok meghatározása  során folyamatosan napirenden  van, és komolyan foglalkoznak az esélyegyenlőség fejlesztésével.Kutatások, projektek indultak ebben a témában, és mára hosszú távú elkötelezettség alakult ki az esélyegyenlőség mellett. 2007-ben megkezdődött  a hosszú távú tervezés a megyei főjegyző javaslatára, 2008-ban elindult a 10 éves program  Adgarban az egyetemen belül. A program  egy részének neve: „Szabad választás”, amely tartott 2012-ig, majd az„Esélyegyenlőség mint regionális erő” prog- ram 2015-ig, ez a regionális tervezés része lett. 2014-ben kidolgozták a regionális LIM (kulcs) tervet.

Kristiansandban külön terv készült, az ön- kormányzatok is elkezdték a saját esélyegyen- lőségi terveik elkészítését. Fő hangsúly a nők és férfiak esélyegyenlősége. Fontos kérdés volt eldönteni, hogy mikor kezdődik a különböző szerepek szétválása a társadalmon belül. Egy felmérés alapján látszott, hogy már az óvodában elkezdődik a férfi és női szerepek elkülönülése, ezért programjuk az óvodai nevelés elkezdésétől az egyetemi évekig tart. Nagyon fontosnak tartják, hogy az ezek- ben az intézményekben dolgozók felismerjék, mit tehetnek az esélyegyenlőség megteremtéséért. A képzés nem az elméleti törvények megismerésére koncentrál, hanem a gyakorlat megszerzésére.

A program részeként kézikönyvek, eszközök készületek, egy komplex tréninganyagot dolgoztak ki az óvodai, iskolai pedagógusok számára. Ösztönözték a férfiak óvoda-pedagógusi foglalkoztatását.

Főbb célkitűzéseik a jövőre nézve (2027-ig): magasabb  életszínvonal;  átfogó ismeretek széles körű terjesztése az esélyegyenlőségről a politikai, közigazgatási szférában. Fontos, hogy az esélyegyenlőség tervezése természe- tes része legyen minden szférának. Az eszközök, modellek, eredmények és kutatások az egész országban legyenek ismertek. A különféle kultúrák között megértés és tisztelet legyen követendő példa a megyében.

Hege Nordheim  a MOT programról tartott rövid előadásában elmondta: a program 1997-ben indult, olyan sportolók, atléták indították, akik a fiatalok számára szolgálnak jó példával, hiszen ez a program a fiatalokat célozza meg. Sok gyakorlat és játék van benne, s főként a 8-25 év közötti korosztálynak szól. Fő cél, hogy már ez a korosztály is figyeljen és tanuljon. Jelenleg 260 iskolában, mintegy 64 500-an vesznek részt benne. A módszert más országok is átvették (Dél-Afrika, Thaiföld, Dánia).

A program átadói a tanárokkal találkoznak, majd ezt követően  14 találkozás történik a diákokkal. A kézikönyvet a tanárok használják, ők „oktatják” a gyerekeket arra, hogy a problémákat  meg kell oldani, a pozitív tulajdonságokat  erősíteni. A programba igyekeznek helyi szinten a polgármestereket is bevonni, hogy a településen lévő iskolákba is eljuthassanak.

Az előadásokat követően délután Oslóban egy óvodát látogattak meg a részvevők.