A falvak érdekvédelme-MFSZ munkacsomagja

A Norvég-Magyar önkormányzati együttműködés MANORKA kapacitásépítési programjának keretében a 300 lelkes falu Kultúrházának nagytermében összegyűlt polgármestereket, jegyzőket és helybéli érdeklődőket Radics László polgármester köszöntötte. Elmondta, hogy településük nemesi község volt, vásártartási joggal és malmokkal, az 50-es évekig közel 1200 lakossal.

Dr. Medgyasszay László előre bocsátotta, hogy kevésbé MNVH elnökként, inkább a tapasztaltabb vidék-politikus minőségében köszönti a jelenlévőket. Jó tanácsként ajánlotta a kitartást, a szívósságot, azt, hogy az apró részletekig menően ajánlatos végig kísérni törekvéseink megvalósulását. Örömét fejezte ki, hogy kormányzati vezető politikusok a vidék fejlődéséhez a lehetőség biztosításának szükségességéről nyilatkoznak, bár megjegyezte: nem tudni, ki mit ért vidék alatt. Szeged és Győr is ugyanúgy fejlesztendő kategóriába tartozik vajon, mint Répceszemere? Kifejezetten szorgalmazta a falvak érdekében történő összefogást és kiállást, mondván: „A panasz hozzátartozik az emberi méltóság megteremtéséhez.”

Szabó Gellért röviden ismertette a MANORKA Projekt fontosabb ismérveit, majd elmondta, hogy ezúttal sem elsősorban a pénzről lesz szó. A falusi közösségek életrevalósága, az együttműködés, a kultúra és hagyományok népességmegtartó ereje áll a mai előadások középpontjában. Ezután felkérte Páliné Keller Csillát előadásának megtartására.

Ebből a hallgatóság megismerhette az Alpokalja-Ikva mente Leader-térség előző ciklusban végbement fejlődését a megalakulástól az összesen 2,5 milliárdos pályázati támogatás néhány eleméig. A Leader + keretre 2005-ben benyújtott pályázatuk ugyan nem nyert, ám vesztesként szerezték a legnagyobb előnyt, hiszen az érintett települési vezetőkkel és civilekkel emiatt egy tréningen vettek részt, ami megalapozta későbbi sikereiket. 120 taggal alakultak meg, és történetük arra bizonyíték, hogy nem elsősorban a fejlett gazdaság adja meg egy térség sikerét, hanem az a humán kapacitás (egyének és közösségek), amely az együttműködés által képes megsokszorozni az ott élők erejét.

A térség minden általános iskolájában a 7. osztálytól elindították a helyi identitás, helyi értékismeret oktatását.

Nemcsak a fociban fontos az utánpótlás nevelése, a vidékfejlesztők pótlását is meg kell szervezni.

Kerékpárút-hálózatuk fejlesztése 2007 óta tart, több alapból nyernek ehhez támogatásokat.

Területi védjegy létrehozásán dolgoznak, ami magába foglalja a helyi élelmiszer, a turizmus, a kézműves termékek, épített és egyéb örökség térségi védelmét.

A polgármester ne csak az önkormányzat által elnyert támogatásokat tekintse nyereségnek. A helyi vállalkozó legalább annyira az „övé”.

Nem annyira projektekben, inkább programokban érdemes gondolkodni.

Osztrák példa tanulsága: a figyelmünk 80 %-a irányuljon a saját környezetünk lehetőségei felé, és csak 20 % „felfelé” (Vulkanland). „Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül, ha viszont messzire akarsz eljutni, hívj társakat magaddal!”

Értékválság nem gátolhatja törekvéseinket. Az értékeink ugyanis megvannak, rendben is vannak, de mi döntjük el, hogy mit tartunk fontosnak közülük.

A különféle térségi fejlesztések megvalósításához célszerű un. ernyőprojektet kitalálni, ami alá bevihető sokféle fejlesztés (Svédország alkalmazza nagy sikerrel).

Ezután Mráz Márta következett (EMMI Kulturális Főosztály referense), aki a helyi kultúra megtartó erejéről szólt.

Említette a Nemzeti Művelődési Intézet közösségfejlesztési tevékenységeit, közöttük a 2014-ben is folytatódó kulturális mintaprogramokat: „kapunyitogató” a bezárt falusi kultúrházak felélesztésére, „újra öltünk és örökítünk” a hímző szakkörök éltre keltésére. Ez utóbbi program négy megyében indult el (pl. Heves, Békés, Zala).

Fontos a hungarikumok számbavétele is az értéktár bizottságok közreműködésével, ami a turizmuson keresztül helyi gazdasági hasznot is hozhat, és erősíti a közösségeinket.

Az elmúlt évben 4.000 kulturális közfoglalkoztatott dolgozott, akiknek negyede ezen a területen kapott is állandó munkát.

Elhangzott felvetések:

• A falusiak elvándorlása nem új keletű jelenség. Gárdonyi „Az én falum” című művében az apa nagy költséggel taníttatja fiát a városi iskolában, aki már nem megy vissza a szülőhelyére. Ma is az a kérdés: hogyan állítható meg a humán erőforrásaink elapadása? Hogyan köthetnek ebben szövetséget egy térség települései egymás értékeinek feltárására, gyarapítására?
• Ideje volna a közoktatás állami fenntartásba vétele után másfél évvel nemzeti konzultációt indítani a tapasztalatokról. Biztosan minden téren sikertörténet ez? Mi a pedagógusok, közösségi vezetők véleménye a helyi következményekről? Újabban az óvodákról zajlik aprólékos adatgyűjtés az állami szervek részéről. Ennek vajon mi a célja?
• Mi volt a Leader-térségek átszervezésének célja, értelme?

Válaszok:

• Ez év októberében indul államilag támogatott program a tanulók iskolaidőn kívüli szervezett időtöltésének támogatására. Jelenleg is folyik tervező munka az iskola „visszavezetésére” a települési közösség életébe, hamarosan ennek is érzékelhető kezdeményezései lesznek.
• Tavaly decemberben fogalmazódott meg az elvárás a Leader HACS-ok területi átszervezésére, mondván csak ezzel a feltétellel biztosított a 12,5 %-os forráshányad az új típusú CLLD szervezeteknek. A járáshatárokat is figyelembe vevő földrajzi lehatárolások átalakulása megtörtént, a HACS-ok száma jelentősen megnőtt (92-ből kb. 120), éppen az általuk felhasználható keretösszeg csökkent a felére. Jelenleg legalább is erre lehet számítani.

A rendezvényről készült képeket megtekintheti itt

Az elhangzott előadások letölthetők innen

Répceszereme, 2014. június 26.                                                      Magyar Faluszövetség