A falvak érdekvédelme-MFSZ munkacsomagja

Emlékeztető a Magyar Faluszövetség szervezésében 2015. április 29-én Szabadszentkirály községben (Baranya megye) a Kultúrházban megtartott önkormányzati fórumon (workshop) elhangzottakról

A MANORKA kapacitásépítési programjának keretében a 800 lelkes falu Kultúrházában összegyűlt polgármestereket, jegyzőket és helyi érdeklődőket Almás Roland polgármester köszöntötte, majd röviden bemutatta a települést.

Szabó Gellért ismertette a MANORKA Projekt fontosabb ismérveit, majd elmondta, hogy a fórumsorozat ezúttal olyan kérdéskörrel foglalkozik, ami számos magyarországi települést érint, és vannak ugyan jó példák az eredményes együttműködésre cigány és nem cigány falusiak között, viszont lehetőséget kell adnunk ezek megismerésére, hogy így egymást erősíthessék.

Sajnálatát fejezte ki, hogy Forgács István nem tudta vállalni az előadás megtartását, (AZ ELŐADÁS LETÖLTHETŐ INNEN) de halaszthatatlan elfoglaltsága támadt. Elmondása szerint az önkormányzatokat foglalkoztató sok-sok terület között a cigány közösségek élethelyzete, a roma értelmiség minőségi és számbeli növekedésének lehetőségei, a „cigány-kérdés” elsőrendű gazdasági ügyként való minősítése, éppen egy Manorkás rendezvényen hallott előadás alkalmával kínálta a szükségét a napirendre vételnek. Ez a kérdéskör júniusban még kitárgyalásra kerül.

Az országos politika szerepét, az első számú döntéshozók személyét kritizálhatjuk, ám a helyi ügyek tekintetében senkire nem háríthatjuk személyes felelősségünket annak a lakóközösségnek az együttműködése tekintetében, amelynek tagjai vagyunk. Forgács István könyvéből idézve: „…rohamosan fogynak azok a városok és falvak, ahol a cigányok és gázsók együttélése nem romlik. Ezt a folyamatot nem lehet megállítani. Legfeljebb arra lehet törekedni, hogy a lehető legtöbb olyan település maradjon meg, amelyen van esély helyi eredmények felmutatására. Merthogy – mivel országosan nem lehet – helyben kell mindent megoldani. De ehhez az kell, hogy ragaszkodj szívvel-lélekkel a helyhez, a városhoz, a faluhoz, a cigány és gázsó közösséghez, ahol élsz. Mégha eljössz is majd onnan, térj vissza minden gondolatodban, minden cselekedetedben, minden napodban, amikor új feladatot vállalsz, vagy a régieket próbálod befejezni.” (Cigánynak lenni)

Ezt követően saját gondolatait osztotta meg a hallgatósággal. Hangsúlyozta a fogalmak tisztázásának fontosságát, jelesül a romaintegráció mibenlétének káros voltát, hiszen senkitől nem várható el, hogy önazonosságának feladásával beolvadjon bármely közösségbe. Ezzel szemben éppen arra kell törekedni, hogy a maga lehetőségei között mindenki tegye meg az elvárható legjobb szándékú erőkifejtést és hatékony hozzájárulást elsősorban családja fenntartásához, ezen keresztül a saját faluja közösségén belül az együttműködés erősítéséhez személyi identitásának megtartása mellett. Senki nem menthető fel ugyanakkor az alól a személyes erkölcsi felelősség alól, amivel családjának és lakóközösségének tartozik. Ennek a felelősségnek a tudatosításában, egyéni és közösségi értékeink gyarapításában, képességeink kifejtésében kell törekednünk egymás megsegítésére. Polgármesterként, helyi döntéshozóként olykor éppen annak felismerése okoz gondot, hogy a segítő-mentoráló szerep néha kifejezett hátralépést kíván, helyette a faluközösség egyes tagjaiban kell tudatosítani, hogy ne mástól várja, hanem ki-ki a maga területén ismerje fel és végezze el a dolgát.

Dr. Németh Nándor (ELŐADÁSA LETÖLTHETŐ INNEN) a Magyar Máltai Szeretetszolgálat koordinátora bemutatta az általuk elindított „Jelenlét” Programot. Elmondta, hogy az Ország legszegényebb vidékein vannak jelen, ugyanis a szegénységi kockázati besorolás tekintetében Magyarország 800 legszegényebb településén élnek csaknem 900 ezren (8-10. fokozat), és jelentős részük cigány. Szociális munkások közreműködésével az elemi higiénés és életviteli normákat igyekeznek megteremteni, lényegében az érintettek között élve. Ennek során konkrét életvezetési példákat mutatnak be, segítenek a személyes dokumentumok beszerzésében, a közfoglalkoztatáshoz szükséges regisztrációban, érik el a gyermekek rendszeres iskoláztatását. A lakhatás minimumfeltételeinek biztosítását tekintik elsődleges feladatuknak, ami olykor lakóház építését, vásárlását jelenti az extrém nyomorban élők részére.

Számadatokkal mutatta be az uniós csatlakozás óta eltelt időszak fejlesztéspolitikájának hatását, ami a kistérségek fejlettségbeli különbségének növekedését eredményezte. Az Ország 33 leghátrányosabb kistérségén él ugyanis a népesség 10 %-a, ám ide a piaci beruházások csak alig több mint 2 %-a érkezett.

A közösségi gazdálkodás a falvak leghatékonyabb és emellett emberséges módszerének tekinthető, ami segít esélyt adni egyéni és közösségi sikerélmények megtapasztalásához.

Az elhangzott felvetésekből:

• Ki a felelős a nyomorban élők sorsa miatt? Nem a gyermekjóléti szolgálatnak, a védőnőnek, a rendőrségnek kellene erőteljesebben fellépnie, hogy legalább a gyerekek emberibb körülmények között éljenek?
• Az értékrend helyreállításához az erkölcsi-emberi normák erősítésére van szükség, ami valóban falusi közegben és nagyságrendben lehet a leghatékonyabb.
• A fiatalok (gyerekek) helyzetbe hozása (oktatás), felnőtteknek munkalehetőség teremtése és annak megragadása semmivel nem helyettesíthető eszközök az előrelépéshez.
• A nagyvárosok (agy)elszívó hatása ellenében nehéz egészséges és erős falusi közösségeket alakítani.

 A fórumon készült képek megtekinthetők itt

Szabadszentkirály, 2015. április 29.                                                             Magyar Faluszövetség